2000 egyik legjobban várt címe volt PC-s berkekben, a Blizzard híres elődjének folytatása. Némi iróniával szokás úgy mondani, hogy annó a Diablo rázta fel a számítógépes RPG stílust, amely pedig inkább hack and slash volt mint RPG. Ezt a második részről is el lehet mondani, azonban a stílus megállapítása nem is olyan fontos és eltörpül a kérdés a játék átütő sikere mellett - még akkor is, ha nem mindenki volt elégedett a folytatással. A játék töretlen népszerűsége főleg annak köszönhető, hogy a Battle.net segítségével ingyenes online játékmód is megnyílt, a multiplayer opciót a fejlesztéskor is komolyabban vették már mint az előző résznél.

Válassz karaktert!

Az első rész végén legyőztük Diablo-t, de hősünk nem képes túl sokáig hordozni a hatalmas terhet, és a gonosz ismét a felszínre tör. A világ másik hősért kiált, mi pedig meghalljuk ezt a kiáltást. A karakterkasztokban némileg bővült a kínálat, azonban most sincs lehetőség egyedivé tenni a karakter külsejét, nemet sem lehet választani, majd a későbbiekben a viselt páncélzat ad némi egyéni kinézetet. A választható kasztok: amazon, barbár, nekromanta, varázsló, paladin, kiegészítővel még druida és bérgyilkos (a magyar kézikönyv szerint "gyilkoló" :) ). Mindegyikük többféle skill tree-n (képesség-fa) képes fejlődni, ezeken egymásra épülő és egymást erősítő skillek vannak.

Első benyomások

Ahogy belépünk és elkezdjük a játékot, megnézhetjük a Blizzard hangulatos intro-ját. Aki már játszott az első résszel az hamar ki fog igazodni mindenen, aki még nem, az is bele fog jönni, a gyorsgombokat kell megnézni, mi micsoda. Főleg igaz ez a számozott mezőkre: ha megnyomjuk a neki megfelelő billentyűt, a benne levő gyógyital aktivizálódik. Ez lesz a játék egyik legidegesítőbb része, amikor körbe vesz egy nagyobb tömeg, életerőnk elkezd csökkenni elég hirtelen módon, erre vadul nyomkodni kezdjük a számokat, hogy igyon a hősünk, mire szimplán elfogynak az előkészített italok és legfeljebb a táskában kotorászva ihatunk, de legtöbbször ilyenkor már késő. Ráadásul ha tényleg nagy tömeg van, a játék hajlamos beakadni (ha Battle.net akkor lagnak mondhatjuk, offline módban nehezebb magyarázni a bizonyítványt egy erősebb gépen), megáll a kép, a következő amit látsz az pedig a karaktered holtteste lesz. Nem túl kellemes.

Szintlépés

Mivel ez egy fantasy akciójáték, ezért főleg karakterünk fejlődése lesz a célunk. Minden lény leölése után kapunk tapasztalati pontot, bizonyos mennyiség után szintet lépünk, ekkor 5 pontot el tudunk osztani elsődleges tulajdonságainkra, mint például erő vagy ügyesség, illetve 1 pontot tehetünk az egyik skill-re is. Egy képességünket 20 ponttal tudjuk maximum erősíteni, a szintünktől függ, hogy mikor melyikre tehetünk, illetve attól hogy a skill tree-n az előtte levő skilleket megtanultuk-e. Bizonyos tárgyak vagy egyéb skillek még módosíthatnak ezen.

A lényeg az lesz, hogy milyen erősek a skilljeink, illetve a másik legfontosabb dolog, hogy milyen tárgyaink vannak. Mivel a legjobb cuccok a legritkábbak is egyben, illetve Murphy törvényeinek nyomán szinte biztos, hogy a nekrónak fogja kidobni a legendás paladin pajzsot, nem lesz könnyű dolgunk. Arra hogy pusztítsuk a gonosz seregeit tehát nem csak jóakaratunk adta motivációnk lesz.

Játékmenet

Elsőre úgy tűnhet hogy ez az öldöklős játékmenet a tárgyakért és a szintekért elég unalmas, és ebben van is némi igazság. Mégis akkor mitől játszanak olyan sokan a játékkal és miért nem bukott nagyot?

Egyrészt a karaktereknek 3 különböző skill tree-jük is van, és egy karakternél nem nagyon lehet mindent erősíteni, szóval rengeteg skillt nem fogunk megismerni az adott karakternél. Aztán ha másik karaktert nézünk, az teljesen ismeretlen még szintén. Az ember meg kíváncsi...és hajlandó újra végigjátszani a játékot másik karakterrel, hogy azt is kiismerje, erősségeivel és gyengeségeivel együtt.

Természetesen ismét elő kell venni a multiplayert, amely mára a játékok roppant hangsúlyos részévé vált. A részletesen kidolgozott tárgy- és fejlődésrendszer által felépített karakterek csapatba szervezése vagy egymás elleni kipróbálása olyan élmény a játékosok számára, amelyet sokkal nehezebb megunni, mint egy előre megírt sztori végigjátszását. Mindent összevetve a Diablo 2 az előző rész receptjét aktualizálta és továbbfejlesztette, így egy igen szimpatikus elegyet képezve.

Az ördög a részletekben lakozik - és ez itt is igaz. A hangulatos átvezető animációk, a kiterjedt és komplex tárgyrendszer, a skillek, a hangulatos zenei aláfestés, a különböző karakterkasztok és még megannyi apró dolog áll össze, és alkot egy emlékezetes játékot. Egy vérbeli RPG játékos számára talán enyhe csalódás, mert a játékmenet nem követi a szerepjátékokét, lényegében a sztoriba nincs beleszólásunk, egyszerűen véghez kell vinnünk amit az diktál. Ez a játék inkább arról szól, hogy kivel és hogyan tesszük ezt.

Grafika és design

Azt hiszem a Blizzard törekedett arra, hogy ne legyen irreálisan magas a játék gépigénye. A maga idejében sem igényelt csúcsgépet a játék a futtatáshoz. Mivel az ún. 2 és fél dimenziós grafikai megjelenítést használta, így akár egy szimpla VGA-val is elindul a játék, amely nem rendelkezik 3D képességekkel. Természetesen ha 3D képességű kártya van a gépben, az nem hátrány, és a skillekhez járuló effektek, a támadások, elhalálozások hatásai nem mondhatóak rossznak.

A helyszínek hangulatosak, bár technikailag nem túl magas szintű a megvalósítás, a maga nemében a grafikával elégedettek lehetünk. Például a szellemek kimondottan szépek lettek, illetve ahogy kilehelik a lelküket a szó szoros értelmében, az is tetszetős grafikailag. A pályák véletlenszerűek (természetesen a fontos helyszínek mindig megjelennek az adott területen), ez növeli az újrajátszhatósági faktort.

Zene és hangok

Az első rész zenei témáiból egy keveset átemeltek, újraértelmeztek, de rengeteg új anyaggal bővült a zenei rész, köszönhetően a különböző tájakon játszódó kalandoknak. Ezekhez mindig illeszkedő és messzemenően hangulatos dallamok kerültek oda. A hangeffektekre sem lehet sok rossz szavunk. Itt megjegyezném, hogy például a játék elején felbukkanó "fallen"-ek (később "carver"-ek) sokszor éles torz hangjukon "rakanishu" kiáltással rontanak ránk, ami egy később felbukkanó "carver" miniboss neve lesz. Maga a játékszinkron nem kiemelkedő de jól sikerült, egy másik kedves apróság ahogy Cain az első részben mondott szövegével köszönt minket ("Hello, my friend. Stay awhile and listen!").

Multiplayer

Játszhatunk helyi hálózatban vagy a Battle.net segítségével interneten keresztül, csapatokba verődhetünk, ahol a karakterek kedvező hatású skilljei (mint pl. a paladin aurái) mindenkit segíteni fognak, és így neki vághatunk nehezebb fokozaton is az ellenfeleknek a ritka tárgyak reményében. Aki inkább a másiknak akar esni, az is megtalálja a számításait. Mondhatjuk hogy a Blizzard sokat tanul a Diablo 2 multiból, ezeket a tapasztalatokat kamatoztatta is később, amikor MMORPG készítésre szánta el magát, illetve a harmadik rész az ígéretek szerint egy MMO-hoz nagyon hasonló multiplayer részt fog nyújtani.

Összegzés

A maga idejében nagyon jó játék volt, és a fénye nem sokat kopott azóta. Az egyjátékos mód alapján már talán nem aratna akkora sikert, de a multiplayer része bizonyára ma is sokaknak nyújt kellemes és időtálló szórakozást. Az első részhez képest talán a legnagyobb különbség, hogy elhagyta a katakombákat a játék, kiment a felszínre, amely jóval változatosabb de egyben kevésbé nyomasztó is, stílust váltott. Aki nem ragaszkodik egy igazi RPG mélységeihez, és ki van békülve egy akció orientáltabb játékmenettel, aki szereti a karakterét erősítgetni, a varázslatos tárgyak után kutatást, aki szeret csapatban verődve vadászni a gonoszra vagy esetleg más hősök ellen felvenni a kesztyűt, eközben különböző képességeket tanulva, az biztosan szeretni fogja a Diablo 2-t.

Mit kapok a pénzemért?

Manapság a Diablo2 a Lord of Destruction kiegészítővel egy csomagban kapható, tehát ami a pénzünkért várhatunk:
- alapjáték
- kiegészítő
- naprakész, frissített verzió Battle.net-en keresztül
- multiplayer és a szerteágazó rendszer segítségével nehezen megunható
Nem véletlenül hangsúlyoztam a többjátékos módot, hiszen szerintem aki manapság ebbe a játékba öli a pénzét, az főleg ezért teszi. A single része is élvezetes és jó, de talán sokkal izgalmasabb a barátainkkal együtt átélni a kalandokat, mint egyedül. A pénzünk nem vész kárba, és sok kellemes órát szerzünk vele magunknak, amennyiben kedveljük ezt a stílust. Ha van egy barátunk akinek megvan a játék, vagy velünk együtt veszi meg, akkor pedig garantált a móka.

Minimum gépigény

OS: Windows NT SP5, 95, 98, 2000 (a hivatalos oldalon XP nem szerepel de problémamentesen futtatható ezen a rendszeren is)
CPU: Pentium 233 MHz
RAM: 32 MB
Szabad hely: 650 MB
VGA: DirectX komp. VGA, opcionális Glide vagy Direct3D támogatás

Macintosh esetén:
OS: MacOS 8.1 vagy magasabb verziójú
CPU: G3 vagy ezzel ekvivalens
RAM: 64 MB + virtuális
Szabad hely: 650 MB
VGA: támogassa a 800x600 felbontást és 256 színt, opcionális Glide, OpenGL vagy RAVE

Játszható demó

http://www.blizzard.com/us/diablo2/demo.html

Teljes verzió

Jelenleg is kapható külön az alapjáték és a kiegészítő, vagy egyben "Gold" csomagban, ám korához képest botrányos áron (a Diablo 3 megjelenéséhez közeledve az ára emelkedett is, akármilyen klasszikus, egy 10 éves játékról van szó és ez nem túl szép húzás). Feltehetően a retro hullámot illetve a Diablo 3 megjelenése előtti felfokozott hangulatot lovagolják meg vele: az alapjáték a cikk írásakor 2500, a Gold csomag pedig 4500-5000 ft környékén mozog.